Pető Zsolt meteoros blogja
KEZDŐLAP
BEJEGYZÉSEK
GALÉRIA
BEMUTATKOZÁS
METVIS
LINKEK
KAPCSOLAT
HU | EN
Aktív rajok (2018.02.18.)
Alfa Centauridák (ACE)
Aktivitás: 01.28. - 02.21.
Maximum: 02.08. (211°,-58°)
ZHR: 6
v = 58 km/s
Feltételezett rajok (2018.02.18.)
Omega Centauridák (OCA)
Maximum: 02.12. (177°,-56°)
v = 51 km/s
Theta Centauridák (TCN)
Maximum: 02.12. (210°,-40°)
v = 59 km/s
Delta Serpentidák (DSE)
Maximum: 02.12. (237°,10°)
v = 65 km/s
Februári Coma Berenicidák (FCB)
Maximum: 02.13. (186°,29°)
v = 24 km/s
Béta Herculidák (BHE)
Maximum: 02.13. (246°,24°)
v = 57 km/s
Delta Chameleonitidák (DCH)
Maximum: 02.14. (254°,-86°)
v = 43 km/s
Alfa Pictoridák (API)
Maximum: 02.14. (110°,-65°)
v = 30 km/s
Februári Canis Maioridák (FCM)
Maximum: 02.20. (104°,-26°)
v = 70 km/s
Északi Delta Leonidák (NDL)
Maximum: 02.24. (168°,16°)
v = 20 km/s
Déli Delta Leonidák (SDL)
Maximum: 02.24. (138°,18°)
v = 17 km/s
list
Orionidák (ORI)
Aktivitás:10.02. - 11.07.
Maximum:10.21. (SL=208°), RA=95°, D=16°
Radiánsvándorlás:ΔRA=+1.2°/d, ΔD=+0.1°/d
v=66 km/s
ZHR:25
Szülő égitest:1P/Halley
Fotózott rajtagok (11)
Az Orionidák kedvelt raj a meteormegfigyelők körében: gyakran fényes, látványos meteorokat ad és sok esetben nyomot is hagynak a hullói. A meteorok gyorsak, így fotós szempontból leginkább a fényesekre és a radiánsközeli lassabbakra van esélye a próbálkozóknak. A Halley-üstökösről levált apró szemcsék képezik a raj anyagát, akárcsak a májusban jelentkező Éta Aquaridák, a két raj forrása tehát azonos, csupán arról van szó, hogy a földpálya az év során kétszer is keresztezi az üstökös pályája mentén szétszóródott törmeléket.

A raj felfedezését E. C. Herrick-nek tulajdonítják, aki az Egyesült Államokban 1839-ben jegyezte fel, hogy október 8. és 15. között erősebb meteoraktivitás tapasztalható. 1840-ben szintén tapasztalta az erősödést, ám ekkor már - helyesen - felismerte, hogy egészen 25-ig érezhető ez az aktivitás.

Az első igazán pontos megfigyelés A. S. Herschel nevéhez köthető, aki 1864. október 18-án 14 meteort látott az Orionból szétsugározni, a megfigyelését 1865. október 20-a éjjelén meg is tudta erősíteni. Ezek után a raj az egyik legnépszerűbb, leginkább megfigyelt meteorrajjá vált, gyakorlatilag ettől az időszaktól folyamatosnak tekinthető a raj észlelése.

Az Orionidák egyik legérdekesebb tulajdonsága a kiszámíthatatlannak tűnő maximum. Habár október 21. van megadva leggyakrabban a legerősebb aktivitás dátumának, volt olyan év, hogy azt október 23. körül tapasztalták. A 80-as években több tanulmány is felvetette a kettős maximum gondolatát. Pár évvel később a megfigyelések azt látszottak igazolni, hogy a maximum nem éles, hanem több napon keresztül tartja magát ugyanaz a maximumszint. A jelenséget "plateau effect"-nek nevezték el, hiszen az aktivitási görbén ez napokon át tartó magasan húzódó egyenes vonalat jelent. (Érdemes megnézni az IMO honlapján, hogy valóban elég változatos a helyzet: vannak évek, amikor egészen éles a maximum, pl. 2007-ben, máskor pedig több napon át tart, pl. 2011.) A maximum időpontjának változását az okozhatja, hogy a Föld pályája más-más filamentekkel találkozik, vagyis más perihélimokkor ledobott anyaggal. A Halley-üstökös legalább 2200 éve ismert, 76 éves periódussal számolva jó pár napközelséget megért már, volt tehát ideje létrehozni ezeket az anyagcsomókat.


Források:

[1] Meteor Showers Online
[2] IMO: Orionids 2011
[3] IMO: Orionids 2007
[4] Meteor Activity Outlook 2012 September 15-21


Érdekességek:

  • Robert Lunsford megjegyzi, hogy a videometeoros rendszereknek köszönhetően kimutatható, hogy már szeptember közepén is jelentkeznek az Orionidák, óránként kb. 1 meteort adva. [4]
  • 1993-ban és 1998-ban október 17/18 éjszakáján egy kisebb maximum történt, közel akkora aktivitással, mint a maximum időpontjában. Az esemény bármelyik évben előfordulhat, ezért jó idő esetén érdemes ezeken az éjszakákon is észlelést szervezni.